Abbie álmai 10. rész KARÁCSONYI KIADÁS :D

#A buli után#
 Mikor felkeltünk (a képeken az új barátnőm van, Jessica) nagyon furán éreztük magunkat. Felöltöztünk, és kimentünk a házból. Reggel volt. Ezután érdekes dolog történt. Hirtelen sötét lett, és mindenhol karácsonyi díszek, és égők lógtak. Na de nyáron??

-Te, Jess! Hol vagyunk??- kérdeztem Jessicától, de láthatóan erről neki se volt fogalma.
-Halvány lila gőzöm sincs.... De mik ezek a fények?? Lehet, hogy elaludtunk?
-Jaj, ne légy már hülye! Melyik ember tud hónapokon át aludni??? Dee... bent még nappal volt. Akkor most miért van este????
-Ne is kérdezd! Nekem már a gondolkodástól is fáj a fejem! =D Abbie, szerintem nézzük meg a plázát! Majd ott megkérdezünk valakit, hogy mi folyik itt.

A pláza bejáratánál

-Jól van. Menjünk.
#A plázában#
-Ez gyönyörű. Itt is minden ki van díszítve. Tiszta karácsonyi hangulat.
-Igen, Jess. De még mindig nem tudjuk, mi történt.
-Akkor menjünk beljebb!- mondta Jessica, és szép lassan lépkedtünk egyre beljebb. Hirtelen lerohant minket egy bolond férfi, aki zöld manó ruhába volt öltözve.
-Á! HÁT ITT VAGYTOOK! :) ABBIE! JESSICA! =D - vigyorgott a hülye (akiről az előbb beszéltem) és úgy örült nekünk, mintha már rég várt volna. Nem is ismertük!
-Ki maga?!- kérdezte Jessica megijedve.
-Hát nem ismertek meg? Én vagyok Buddy! A Mikulás egyik legjobb manója! :)

Buddy, a manó

-A kinek a manója??- kérdeztem, mert nem voltam benne biztos, hogy jól hallottam.
-Hát a Mikulásé! Azt már nem mondhatjátok, hogy őt sem ismeritek!...
-Mi a manó?! Hol vagyunk???- Jess egy kicsit kiborult...
-Jaj, Jessica, ne félj! Itt vagy velünk együtt biztonságban. Mindenki boldog! =D Hiszen karácsony van!! :)
-Egy pillanat.-szóltam közbe- Most nincs karácsony. Mert még csak augusztus vége van. Most jön majd az ősz. Még nem lehet karácsony. Ez egy nagy félreértés.
-Hát, babám, azt nem hinném! Nézz körül! És nagyon büdi a leheletetek.... Fhú... hogy kik fognak felkerülni a rosszak listájára!- miután a manó ezt közölte velünk, Jess még tesztelte is a leheletét, hogy tényleg büdös-e. - Mindenesetre van egy feladatom számotokra! Gyertek utánam!- legyintett Buddy, és közben Jess odasúgta nekem, hogy van-e nálam gáz-spay? =D
-Itt van a Mikulás műhelye! Más néven ajándék gyára. És nektek segítenetek kell Neki.
-De miért?- kérdezte Jess.

Karácsonyfa díszítés Jovie-val

-Mert ő azt mondta!- vágta rá egyre dühösebben Buddy.- Bocsássatok meg, én mindig vidám vagyok. Nem szoktam ilyen mogorva lenni, de manapság egyesektől tökre ki lehet készülni!- mondta elég komolyan....
-Miben kéne segítenünk?- kérdeztem Buddy-tól, mert már egyre kíváncsibb voltam, és kezdett a dolog érdekessé válni. Na meg persze annak is örültem, hogy nem kell Nellie-vel lennem! =D
-Nos, most egyelőre segíthettek feldíszíteni a karácsonyfát, és csomagolhattok ajándékokat! A csodálatos, és gyönyörű Jovie manólány majd megmutatja nektek, hogy kell.
-Buddy, ne haragudj, hogy megkérdem, de nem tudod, mennyi lehet az idő?- kérdezte Jess Buddy-tól, és ezt én is tudni akartam, mert teljesen összezavarodtam, hogy egyszer nappal van, utána meg hirtelen éjszaka.

Jovie csomagolás közben

-Á, nem haragszom. Ott fent van egy nagy óra! Az mutatja a pontos időt. Dél van.
-Hold alakja van az órának és úgy is néz ki!- csodálkozott Jessica - ...de nem is félhold, hanem teli! Mit akar ez jelképezni?- kíváncsiskodott.
-Aranyom, ez azt jelképezi, hogy szent este, mikor a Mikulásnak ki kell hordania az ajándékokat, tudja, mennyi ideje van még éjfélig. Ugyanis este a Holdon tudja magának ábrázolni, mennyi az idő! Tudod, a Mikulás néha varázslatos dolgokra képes. Csodákra! - magyarázta nagy boldogan Jovie. Buddy úgy bámulta őt, mintha szerelmes lenne belé.
-De valamit nem értek!- szóltam közbe, hogy visszatérjünk a témára- Miért van az, hogy a lakásban nappal van, kimegyünk, hirtelen este lesz? És mikor bejöttünk a plázába.... most már dél van?! Nem tudom felfogni...
-Ó, Abbie, az csak az időeltérés különböző helyeken. Tudod, óra állítás volt. És mikor valahol létrejön egy új idő, a környezet alkalmazkodik hozzá. Az új időhöz. - szólalt meg újra Buddy manó.

Jess én én beszélgetés közben (Buddy & Jovie)

-Értem...- kezdtem felfogni.... majd elkezdtem kérdezősködni: - De ha karácsony van, akkor mért nem esik a hó? És hogy tudtok ilyen sok ajándékot készíteni, csomagolni, kihordani...- vettem egy mély levegőt, majd folytattam:- december 24-én pontosan 00:00 -ig? És miért pont éjfélig? És...- kezdtem a következő kérdést, de Jessica beleszólt:
-Állj le, Gail! - vagy így becéz engem Jess (mert a nevem: Abigail), vagy csak Abbie-nek. - Nyugodj le! Majd lépésenként megtudjuk, de nem kell ennyire kapkodnod. Már levegőt sem veszel beszéd közben... - próbált nyugtatni.
-Mindenesetre- kezdte el újra Buddy- a hó akkor fog esni, miután az összes ajándékot kiosztottátok, de ha így haladunk, sose leszünk kész. Még be kell csomagolni az ajikat!!- idegeskedett Buddy.
-Akkor segítünk!- mondtuk egyszerre Jess-szel. :)

#Csomagolás után#
-Na, kész az utolsó is!- jelentette ki Jovie, majd sóhajtott egyet.
-Hordjuk ki az ajándékokat a szánhoz!- Buddy egy kicsit fel volt pörögve. =D
-Vigyük!- helyeselt Jovie is.- Lányok! Ilyen ruhában nem jöhettek! :) Át kell öltöznötök karácsonyi ruhába, vagy valamilyen jelmezbe. Lehet akár cuki ruha is!- ajánlotta Jovie manó.- Tudjátok, úgy a karácsony sokkal hangulatosabb.. =D
-Oké...- mondtuk Jess-szel. Jovie hozott már ruhát és kiterveltük, mit fogunk felvenni.
-Ez így már oké!- elégedett meg Jovie velünk.
Átöltöztünk:

Jessica

Én

-Gyertek, mutatunk nektek valakit! Nagyon aranyos kis jószág!- hívogatott Buddy, a szarvasokhoz egyre közelebb. Nagyon cukik voltak, és nagyok is. =D

-RUDOOLF! De cukker! Óóóóóó....- ábrándozott Jess, mert már a távolból észrevette a rénszarvast.

-Igen, ő az. És a többiek: Üstökös, Íjas, Csillag, Táncos, Pompás, Villám, Táltos, Ágas, és természetesen 1935 óta, akit te mondtál,- itt Buddy rámutatott Jess-re- Rudolf a piros orrú!

Rudolf, a piros orrú

-Rudolfról csak annyit lehet tudni, hogy legutoljára, kilencedikként csatlakozott a Mikulás csapatához.- kezdte el a történetet Jovie.- Különleges, pirosan világító orra miatt maga a Télapó kérte meg egy viharos éjszakán, hogy segítsen az ajándékok kihordásában.

Mikulás

-A legenda szerint Rudolf eleinte vonakodott, de a szíve mélyén örült, hogy végre hasznát tudja venni furcsa szaglószervének, mely eddig mindig gúny tárgya volt a többi fiatal rénszarvas részéről.- folytatta a mesét Buddy- Hagyta kicsit kéretni magát, de végül persze elfogadta az állást, mely a világhírt is meghozta számára. Így került ő hozzánk. Pici, piros orrú Rudika...- simogatta Rudolf orrát.

-HOHOHÓ! HOHÓ!

-Megérkezett!- kapkodott Buddy.

-Na de ki?- kérdezte Jess.

-Hát a Mikulás! Személyesen.- válaszolt Buddy manó.

-Mikulás bácsi!- szólította meg Jess a Mikulást- Nagyon örülök, hogy találkozhatok magával, és én nagyon meglepődtem, mert mindig is azt hittem, maga valójában nem is létezik. De.. de... ez... ezek szerint egy csoda!

-Nagyon jól mondod, Jessica Corey! Ez így van!- mosolygott a Miku.

-De honnan tudja a nevemet?- Jess nem értette...

-Ó, Jessica! Én minden gyereknek, fiúnak, lánynak, felnőttnek, férfinek és nőnek tudom a nevét! Mindenkinek. Ez még a legkevesebb. Mi lenne, ha nem tudnálak titeket megnevezni, honnan tudnám, hogy azt az ajándékot melyikőtök kérte? Ez nekem kötelességem.- szólt kedvesen Jess-hez, majd rám terelődött a szó- És Abbie! Hú! Milyen nagy lány lettél. Hallottam, átköltöztél apukádhoz. De miért is?- kérdezte, mert az okát még nem tudta.

-Azért, mert szerettem volna megismerni őt közelebbről.-válaszoltam neki, gondolkodva.

-Akkor örülök! De jól érzed itt magad? Vele?- kérdezte, amire én bólogattam.- Na, akkor lányok! Ki jön velem a szánhoz? Ki kéne osztanunk az ajándékokat.

-Én megyek.- mondtam csöndesen, és elindultam. Jessica mögöttem jött.

-Á, fránya időjárás! Eshetne már a hó!- morgott magában a Mikulás. Egyetértek vele.... - Ó! Már fél nyolc van? Siessünk! Ez az idő....- rázta a fejét, mert neki sem tetszett, hogy mindenhol más idő van.

Felszálláskor (Jess és én a szán másik végében ültünk)

-Gyíte Rudolf, Üstökös, Íjas, Csillag, Táncos, Pompás, Villám, Táltos, Ágas! Húzzátok a szánt!- mondta hangosan a Mikulás a szarvasoknak.

-Jaj, Miku bácsi, engem is tessék megvárni!- óbégatott Buddy, mikor mi már a szánban ültünk.

-Gyere! De hányszor mondjam még neked, hogy ne szólíts Miku bácsinak?! MIKI! Mondd: Miki!- magyarázott ,,Miki" Buddynak, aki ebben a pillanatban úgy érezte magát, mint egy idióta.- Most már indulhatunk?- kérdezte a Mikulás, miután Buddy is felszállt.

-Igen!- mondtuk egyszerre mindannyian.

#Az első ház tetején =D #

A legeslegelső családi ház tetején leszálltunk a szánnal- és természetesen a rénszarvasokkal - és Mikulás kiszállt a szánból. Majd a zsákjára mutatott, majd szólt:

-Abbie, Jessica! Vegyétek ki a puttonyomból azt a három ajándékot, ami legfelül van! Címzettjeik: Mandy Doyle, Rob Doyle, Tracy Peiffer.- közölte. Jess kikereste, én szóltam a Mikulásnak:

-Megvannak!- majd ezután Buddy kezébe nyomtam, hogy vigye oda a kéményhez. A Mikulás beugrott (a kéménybe) majd azt kiáltotta, dobjuk le neki azt a három ajándékot, amit kiválasztottunk. Így is tettünk. Így ment ez házról házra. Egyre fáradtabbak lettünk. Eljött az éjfél. Még nem voltunk kész az utolsó ajándékkal.

#Az utolsó ház tetején#

-Már majdnem éjfél van!- sürgette a Mikulást Buddy, amikor lefele mászott az utolsó kéményen.

-Sietek!- mondta a Miku, és tulajdonképpen Jess is, én is, és Buddy is aggódtunk, hogy máris éjfél, és még nem fejeztük be az utolsó ajándék ,,házhozszállítását".

-Kész!- ujjongott a Mikulás, mikor kimászott a kéményből, és újra velünk volt. Nagyon örültünk, hogy sikerült időben befejeznünk. Abban a pillanatban, mikor sikongattunk, elkezdett esni a hó! :)

Mire hazaértünk, mindenki nagyon elfáradt... :) Volt időnk bőven aludni! Ezért kellett 24:00-kor befejeznünk a szállítást.

És valakinek még a forgolódás is belefért: =D

ÁMDE! Abbie-ék még csak most ébredtek fel igazán! Vagyis...... =D Abbie és Jessica ezt csak álmodták. Jól kialudták magukat, mondhatom! ;)

#A buli után (igazából) #

 Szóval, láthattátok a lányok csodálatos, és varázslatos, valamint karácsonyi álmát, és a kövi részben megtudhatjátok, mi történt valójában a party utánn. ;)

A kövi részt 10 megtekintés után hozom (abban az esetben, ha addigra kész lesz ;) ) !!!

Abbie álmai 9. rész

#Az esküvő után két héttel#
-Abbie, apáddal Görögországba fogunk menni nászútra, és addig majd neked kéne vigyáznod Nellie-re.- szólt Olivia.
-Nekem?
-Igen, neked. Elvégre már nagy vagy. Csak tudsz rá vigyázni. Vagy ha nem, hívhatunk nektek egy dadust.- ajánlott ötleteket Olivia.
-Mi az, hogy nekünk?! Rám nem kell vigyázni! Nekem nem kell dadus! És biztos tudok én is vigyázni Nellie-re. Csak nem vagyok annyira béna!...
-Te tudod, szívem. Akkor boldogultok majd? - kérdezte még egyszer Olivia, hogy biztosan tudja.
-IGEEN!- szinde ordítottam a dühtől...
-Jól van, nem kell leharapni a fejemet.
-Bocsi, nem akartam rosszat.- mondtam neki sajnálkozóan, majd ezután apával kiléptek az ajtón és elmentek. Mikor becsuktam az ajtót, Nellie az ölembe ugrott:
-Akkor most azt csinálunk, amit csak akarunk?- kérdezte tőlem fülig érő szájjal.
-Miért csinálhatnánk?- kérdeztem tőle, mert értelmes válaszra vártam.
-Jajj, te butus! Hát azért, mert most csak ketten vagyunk!- közben lemászott az ölemből, majd folytatta: - HURRÁ!! MIÉNK A HÁZ!!!- ujjongott Nellie előttem ugrándozás közben.
-Nellie! Állj le!
-Miért?- kérdezte hirtelen.
-Mert egy kislány ne viselkedjen ÍGY...
-Hogy érted, hogy így? Hiszen én teljesen normális vagyok. De ha akarod, lehetek rossz kislány is.
-Nem akarom!- próbáltam meggyőzni őt, hogy ez még eszébe se jusson.- Ha a szüleink hazaérnek, és kupit csinálsz, tudod, hogy engem fognak érte leszidni. És ezt te nem akarod, ugye?...
-Mi lenne abban a rossz, ha esetleg ezt akarnám?- kérdezte értetlenkedve.
-Hát ... Hát az.. Az, hogy... nekem az nem jó. 😵
-Akkor mégis mit csináljak?? Mert a jóban nincs semmi élvezetes! 😡
-Mért ne lenne? Van abban is. ..... Mondjuk fess valamit!- ötleteltem neki.
-Óóóó, ez jó ötlet!- mondta, majd gyorsan felrohant a szobájába festékért, és papírért.
-Vigyek neked vizet?- kérdeztem tőle.
-AHHA!- mondta a szobájából.
-Okké, - sóhajtottam, majd halkan ezt motyogtam:- hurrá, de fogom én élvezni ezt a 2 hetet....

#Nellie szobájában#
-Mi szépet festesz?
-Egy virágot.
-Nekem? - kérdeztem tőle lelkesen, de olyan választ kaptam, amire nem is számítottam...  :/
-Egy frászt neked! Szerinted? Ami szép, az az enyém!- válaszolt mogorván. amire én csak fintorogtam.

A Nellie által festett énem...

-Akkor nekem mit festesz?- azért megkérdeztem tőle reménykedve.
-Neked? Hmmm... Nem is tudom. Á! Egy különlegességet. De nem mondom meg mi az.
-Kész van már?
-Ne türelmetlenkedj már, így elrontooom!- úgy beszélt hozzám, mint valami hülyéhez.
-Na most már kész! Megnézheted!- jelentette be Nellie.
-És ez mi?....
-Nem ,,Mi?" , hanem ,,Ki?" ! Ez te vagy.
-Ez???
-Ahha. Szerintem igazán hasonlít rád!  😺 -röhögött Nellie, én meg csak a rajzot bámultam.
-Még szakállam is van?!- kezdtem kiborulni, amin Nellie még mindig csak röhögött.
-Na, most mit csinálunk?- kérdezte Nellie. Csengettek.
-Kinyitom!- mondtam, majd rohantam le a lépcsőn. Mikor kinyitottam az ajtót, két olyan fiúval találkoztam, akiket már régen láttam.- Ti mit kerestek itt? - kérdeztem Zac-től és Ross-tól, a két jó baráttól, és attól félek, kicsit zavarba jöttem... Ciki...
-Abbie! - szólalt meg először Zac mosolyogva, majd utána Ross is (fapofával):- Abb! Lesz egy buli ma este, és arra gondoltunk, meghívunk téged is!
-Ahha.. és meddig tartana?
-Hááát... holnap... reggelig.- mondta még mindig Ross, úgy, mintha félne a váaszomtól.
-Mikor kezdődik?
-7-kor!- vágott bele most Zac, nem akart zárkózottnak tűnni. Észrevettem, hogy ezért Ross bele is bökött egy erőset Zac-be. Mérgesen ránéztem, és mikor észrevette, lehajtotta a fejét.
-És.. Miley is ott lesz??- kérdeztem Ross-tól elég dühösen. (aki nem emlékszik, annak elmondom: Miley az a lány, akivel Ross megcsalt)
-Miley?? Milyen Miley?.....
-Jól tudod te azt, ne játszd a hülyét! Válaszolj! Őt is meghívtad?
-Meg.- válaszolt végre Ross szégyenkezve.
-Nem megyek el.
-Mi???- kérdezte hirtelen Zac.
-Nem megyek el Ross-szal.- folytattam a mondatot, majd Zac láthatóan megnyugodott. Ross erre megsértődött, és elsétált a háztól. Ezután Zac és én szemeztünk egy darabig, majd megszólalt:
-Lenne kedved eljönni velem a buliba?- kérdezte udvariasan. (nagyon cuki voolt)

Amikor elment Zac.

-Igen!- mondtam neki boldogan, amin mindketten elnevettük magunkat.
-Júúj! Két szerelmes pár!- megszólalt Nellie :D .
-Akkor én.. most megyek!- mondta Zac, megpuszilt, majd elment.
-Szia!- köszöntem neki az ajtóból. <3 <3 Nagyon boldog voltam.
-Akkor te 7 előtt elmész itthonról?- kíváncsiskodott Nellie.
-Igen!- mondtam neki magabiztosan.
-És.. akkor én is megyek veled? Vagy ki fog rám vigyázni?
-Jaj, ez még eszembe se jutott! Óóó, mit csináljak veled?
-Felhívhatnád Petrát!
-Kit?
-Petrát! Tudod, anya húgát.
-Ez jó ötlet! Oké! Mi a száma?
-Ott van a konyhába egy füzetbe felírva. Keresd meg.

Petra telefonál

-Jó. Megvan! Oké, már hívom!
- 📞 Igen? Ki az? - kérdezte Petra, mikor felvette a telefont.
- 📞 Szia Petra, Abbie vagyok! A nővéred mostohalánya.
- 📞 Ja, igen, tudom már. Mit szeretnél?
- 📞 Figyi, Nellie és én egyedül vagyunk itthon, és engem meg a fiúk elhívtak egy buliba, ami 7-kor fog kezdődni. Tudnál vigyázni Nellie-re?
- 📞 Persze, Abline! Érted mindent!
- 📞 Abbie a nevem...
- 📞 Ja, persze. Azt akartam mondani. Akkor csá! Máris indulok hozzátok!

Petra Nellie-nél

- 📞 Ok, köszi! Szia!
-Na mit mondott Petra? - kérdezte tőlem Nellie.
-Mindjárt jön. Ő fog vigyázni rád este.
-Szupi! Az bulis lesz!

#Petra megérkezett#
-Szia Petra, a kutyád és a macskád is hoztad?
-Helló! Igen, nem hagyhattam őket otthon.
-Jaj, tényleg, Petra! A kutyáról jut eszembe, Lolára is tudnál vigyázni? Ő a kutyusom. 🐶
-Ahha! Jól elleszünk!
-Oké, annak örülök. Szerinted mit vegyek fel a partira?
-Hmm... valami bulis ruhát. Öltözz lazán!

Én ruhapróba közben

#Ruhapróba után#
-Mit gondolsz, ez jó lesz?
-Dögös! Szerintem nagyon tetszene annak a pasinak, akivel mész! Úgy elmennék veled bulizni.... :)
-De nem mész! Rám kell vigyáznod!- szólt közbe Nellie, nehogy egyedül maradjon.
-Szerintem most már készen állsz! Tökéletes!- büszkélkedett Petra.- VÁRJ! Mégse! Milyen lesz a sminked?
-Ez nem jó?
-Nem. Mivel buliba mész, többnyire sötét lesz. Kivéve a villogó fényeket, de az most lényegtelen. Valami fénylő smink kéne rád. Mondjuk fehér, vagy... ezüst! - ötletelt Petra.
-Oké! Meg tudod csinálni? Mert te tudod, milyenre gondoltál...
-Persze! 5 perc alatt megcsinálom!- dicsekedett, majd elkezdte.
-Kész is! Így szerintem egész jó.- mondta megint pár perccel később.- És kivel fogsz menni?

Zac közeledik

-Zac-kel.
-Ő a pasid?
-Nem. Csak... barátok vagyunk.- jelentettem ki, amit tulajdonképpen furcsának találtam.
-Barátok?! Haha! Majd meglátjuk, meddig.- nevetett Petra. Nem tudom, mire akart célozni.
-Itt jön Zac!- kukucskált Nellie az ablakból.- Abbie, szerintem vegyél magadra egy kabátot, mert meg fogsz kint fázni.
-Jó, de ne dirigálj nekem!
-Csajszi, még egy jó tanács:- szólalt meg Petra- használjatok óvszert!- ez eléggé meglepett engem, és csak bólogattam. Mindig is tudtam, hogy bolond ez a lány...
-Itt van Zac! Most csengetett. NYITOM!- mondtam hangosan, hogy az ajtó mögött álló Zac is hallja. <3 Kinyitottam az ajtót- Hű, napszemcsi estére? :)
-Aha, miért? Talán zavar?
-Nem zavar, csak furcsa....
-Ó,-levette a szemcsit- akkor most már mehetünk?
-Persze. Naná!  =D  De amúgy kinek a házánál lesz ez a buli?
-Hát, tulajdonképpen nálunk.
-Ja!- meglepődtem.. ezután elindultunk.
-Jól nézel ki!- bókolt nekem menet közben.
-Köszi!  =D
#A buliban#
A buliban tulajdonképp. elvesztettem Zac-et.... Nem tudom, hova tűnt.  =D De viszont megismerkedtem egy csomó fiúval és még csajokkal is. Nos, mivel rengeteget ittunk a bulin, nem sokra emlékszem már. De itt van pár kép róla:

Az egyetlen dolog, amit most se értek, miért cseréltem annyiszor ruhát.

~RÉSZ VÉGE~

A kövi részben megtudhatjátok, mi történt a buli után. A folytatáshoz most nem kérek pontos megtekintést, vagy kommentet. Mivel nagyon sokáig nem voltam, ezért mire kész leszek a következő részemmel (és megpróbálok igyekezni vele) rögtön felrakom nektek. És mégegyszer bocsi, hogy ilyen sokáig nem voltam. Főleg ,,főrajongómtól" : Szpájszi Marától!! <3 <3  =D 💝

VALAMINT BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEEK!! 💝🎄🎁

Abbie álmai 8. rész

Az előző rész folytatása: Majd Zac odahajolt Abbie-hez, mert meg akarta csókolni, csak.............. Abbie közbeszólt:
-Hogy neked milyen nagy orrod van!- mondta csodálkozóan, közben Zac orrát bámulva...
-Ez most hogy jön ide?
-Nemtom, csak most látom, hogy ilyen óriási.... Ilyen nagy... - mutogatott.
-Te hol laksz?
-Néhány utcányira innen- válaszolt Abbie.

Olivia Yandell

-Hazakísérhetlek?
-Aha- bólogatott Abbie.

-Itt vagyunk- közölte Abbie, mikor megérkeztek.- Azt hiszem, innentől egyedül is tudok menni.
-Oké, szia!
-Szia!
Mikor Abbie belépett az ajtón, az apját egy szőke nővel találta. Be is mutta egymásnak őket Steve:
-Abbie, ő itt Olivia Yandell. Olivia, ő a lányom, Abbie.
-Helló, ..... Miss Yandell.- köszönt Abbie, de amúgy nem tudta, hogy szólítsa meg. (Úgy gondolta, nem házas, mivel Steve-vel összebújtak (eléggé) )
-Szia Abbie! Örülök, hogy találkoztunk. És nyugodtan hívhatsz Oliviának.
-Oké....- mondta Abbie, de ez a dolog nem annyira érdekelte (és ez a nő se...).
-Hány éves vagy?
-17, miért?
-Ó, csak kérdeztem. Én 31. Ja, és van egy lányom, úgyhogy ha tálolkozol vele, ne csodálkozz, ha beszól neked..., vagy ilyesmi......- mondta, majd Abbie felvonta a szemöldökét, aztán elment.

Nellie Yandell

A szobájában egy kislányt talált, aki épp Abbie naplóját nézegette.
-Tedd le! Az az enyém!
-Miért? Én csak nézegettem! Amúgy se tudok még olvasni! Bár ez jó ötlet.... Meg kéne tanulnom olvasni! TANÍTS MEG!- parancsolt Abbie-re.
-Nekem ne dirigálj, kis taknyos! És mondtam már, tedd le a naplómat!- mondta, de a lány csak a fejét rázta.- Légyszíves!- kérte Abbie, majd a lány letette.- Köszönöm....
-Amúgy te egyáltalán ki vagy?
-Abbie. Téged hogy hívnak?
-Nellie Yandell.
-Nincs apukád?- kérdezte Abbie, mivel az ő vezetékneve is az, mint ami az anyjáé (Yandell).
-Nincs. Amikor még Mami hasában voltam, Apu elhagyta Mamit. (Ez normális mondat egy ötéves kislánytól.) És nem is voltak házasok, vagy hogy mondják ezt a nagyok....
-Hány éves is vagy?
-Én? 5. És te?
-17.
-Hogy tudsz olyan gyorsan nőni??? Én is nagy akarok lenni!
-Majd egyszer te is az leszel.

A ruha

-Hol van az én szobám?
-A te szobád??? Miért lenne szobád itt nálunk?
-Hát nem tudtad? Mami meg én itt fogunk lakni.
-Mégis miért?- kérdezte Abbie, mert azt hitte, Nellie csak ugratja.
-Hát azért, mert az apukád meg Mami szeretik egymást és erről beszélgettek.
-Mi??!!- hördült egyet Abbie, mert már eléggé ideges volt.

-Apa, ez komoly? Olivia tényleg ideköltözik?
-Igen, ide..... De el akartam mondani!
-De apa!! És mi van anyával???
-Mi lenne?
-Úgy tudtam, házasok vagytok!
-De az szerintem nem is volt érvényes! És teljesen mindegy, mert már nem is szeretjük egymást.- Abbie megsértődött és elment.

Este még érkezett neki egy csomag az anyukájától, Gill-től. Egy ruha volt benne és egy üzenet: ,,Tizenhét éves koromban ez volt a kedvenc ruhám. Szeretném, ha a tiéd lenne. Viseld bátran! És boldog szülinapot, kicsim! Anya". Abbie felpróbálta a ruhát, majd ledőlt az ágyára.

Margit

-Kopp-kopp.
-Ki kopog?- kérdezte Abbie fáradtan.
-Margit. Hoztam neked a vacsorát!
-Gyere be!- mondta meg se mozdulva, majd Margit bejött (ő az, aki süt-főz a házban).
-De szép ruha!
-Köszi. Anyától kaptam.- ült fel az ágyból Abbie.
-Akkor ne edd le...- mosolygott Margit.- És apád meg ne tudja, hogy a szobában eszel, mert kinyír mindkettőnket.
-Oké.....

Másnap reggel Abbie apja arra ébredt, hogy Lola őt nyalogatta (a kutya).

-Abbie, ez a kutya mégis honnan van???
-Ezt én is kérdezhetném tőled, csak a ,,kutya" szót az Oliviára váltva..... És amúgy ezt a ,,kutyát" Lolának hívják. Tegnap kaptam.- mondta, majd Steve megrázta a fejét.
-Menj reggelizni!
-Megyek....
-Milyen teát óhajt, Olivia?- kérdezte Margit olyan hangon, mintha nem tetszene neki Olivia.
-Zöld teát, Margit. Ezt óhajtom.
-Máris....
-Mami?
-Igen, Nelliekém?
-Steve lesz az apukám?
-Biztos, kicsim... Még nem tudom.- válaszolt Olivia, majd Steve-re mosolygott.

Ezt vette fel Abbie

-Ő az én apukám!- szólt közbe Abbie.
-Abbie!- szólt rá Steve, mert szerinte ez gyerekes.
-Jól van na......
-Abbie, szeretnél egy kávét?- kérdezte Margit.
-Igen, légyszíves. Tejjel és cukorral.
-Hozom!
-Én kaphatok joghurtot?- kérdezte Nellie.
-Persze, kicsim.- válaszolt az anyja.- Margit! Legyen szíves hozni még egy kis joghurtot Nellie-nek!
-Na jó, megiszom a kávémat, aztán megyek.- szólalt meg Abbie.
Amikor visszaért, már felöltözött. A többiek még ettek.
-Abbie!- szólalt meg Olivia úgy, hogy a szája is tátva maradt.
-Tessék?- Abbie már unta ezt...
-Hogy nézel ki????
-Ööööööm- gondolkodott, végignézett magán, majd válaszolt: - Azt hiszem, így....
-Jaj, Abbie! Az isten szerelmére! Vegyél fel valami normálisat!
-Akkor, Olivia.... segíts találni valami.............normálisat.- mondta Abbie határozottan, majd Olivia sóhajtott egyet.
-Gyere...
-Vedd fel mondjuk ezt!- mutatott rá egy rózsaszín ruhára Olivia.
-Okéé, felveszem.- vont vállat Abbie.
-Na, így máris jobb!- mosolygott Olivia.- Na! Menj már ahova akartál, mert még elkésel! Igyekezz!- mondta és közben kilökte Abbie-t az ajtón. Abbie azon gondolkozott, hova menjen. Úgy döntött, hogy elmegy a hercegnősuliba. Elmesélte nekik, hogy mi történt előző nap.
-Abbie!- szólította meg Abbie-t Bridget, a tanára.
-Tessék?

Abbie ilyen fürdőruhát vett

-Itt vannak ezek a könyvek. Légyszíves majd egyensúlyozz ezekkel, de ha kedved támad olvasni, akár bele is nézhetsz. Érdekes dolgok vannak benne.
-Oké.- vette el a könyveket Abbie.
-Aj, milyen uncsi ez a nap.....- gondolta magában Abbie.
Megjelent Bonnie mókás kedvvel.
-Bonnie a láthatáron! Vagyis pontosabban.... Abbie a láthatáron! Mert nem magamat látom....
-Mit csinálsz?- kérdezte Abbie mosolyogva.
-Á, semmit. Csak szimplán unatkozok.....- vigyorgott Bonnie.
-Én is. Csinálunk valamit?
-Aha, az jó lenne. De mit csináljunk?- kérdezte, majd Abbie sóhajtott egyet.
-Nem tudom. Elmegyünk a Mekibe?- (McDonald's)
-Kösz, nem. Én egészségesen étkezem. Inkább almát eszek, mint sajtburgert.

Bonnie ilyen fürdőruhát vett

-Menjünk el egy standra!- ugrott fel Abbie hirtelen.-Hiszen gyönyörű az idő.
-De nem ma kéne énekelned a fagyizóban? Tudod, Ross-nál.... - ezt Bonnie elég félénken mondta.
-Nem megyek el ahhoz a bunkóhoz. Úgyhogy ma ráérek strandra menni veled.
-Tőlem... De előtte veszünk pár jó fürdőrucit? Mert nekem itt nincs.
-Nekem sincs itt. Akkor először vegyünk egyet-kettőt!
-Jó! Már mehetünk is.
Miután a lányok megvették a fürdőruhát, Abbie még hazaugrott pár cuccért és közölte apjával, hogy elmegy a strandra. Ezt persze Nellie is meghallotta és elkezdett hisztizni, hogy ő is akar menni.
-Mami! Mi is menjünk a strandra! Nem csak Abigail mehet!

Ezt vette fel Olivia

-Kicsim! Ha így hisztizel, nem megyünk sehova!
-Jó, nem nyavalygok. Lécci, mi is menjünk!- vágott cuki arcot Nellie.

Ezt adta rá Nellie-re Olivia

-Jól van, mókuskám...- így hívta Olivia Nellie-t. - Akkor mi is megyünk, ha már ennyire szeretnéd!
-Steve, drágám, te is jössz?- kérdezte Olivia.
-Nem, én nem megyek. Dolgom van. És amúgy se mehetek a fotósok miatt...
-Jól van, drágám, akkor tedd a dolgodat! Gyere, Nellie!
-Megyek, Mami!- mondta, és a nyelvét nyújtogatta Abbie-nek.
-Sam-mel mi van?- kérdezte Abbie Bonnie-tól.
-Ki az a Sam?- szólt közbe Nellie. A lányok nem is foglalkoztak vele.
-Nem tudom pontosan. Annyit mondott, hogy most nem ér rá.- válaszolt Abbie-nek Bonnie.
Abbie-ék szuperül érezték magukat a strandon, annak ellenére, hogy Nellie és Olivia is ott volt.
A következő hónapban nem történt velük semmi érdekes.....
#Júliusban# (Pontos dátum: júl. 3. Idő: 11:49)
-Abbie!- szólt Steve.
-Igen! Itt vagyok!- rohant le a lépcsőn Abbie.
-Szeretnénk bejelenteni valamit!- mondta Steve és Oliviával egymásra néztek.
-Apukád meg én össze fogunk házasodni!- ujjongott Olivia.
-Jaj, de örülök!- mondta Abbie egy kicsit furcsán, de ezt gondolta: MI??!! EZ A SZIPIRTYÓ MEG APA??? Miért???? Fúj......
-Örülünk, hogy örülsz! Nem hittem volna, hogy ez tetszeni fog neked!- mondta boldogan Abbie apja.
-Arra gondoltam, te lehetnél majd az egyik koszorúslány. A másik meg Nellie.- magyarázta Olivia.
-Aha,.... az tényleg jó lenne.......- bólogatott Abbie.
-És az esküvő augusztus közepén lenne. Mit szólsz?- fecsegett Olivia.
-Szuper lesz.... király.......

Nellie szobája (szereti Franciaországot)

-És légyszíves majd valami pufi ruhát nézz ki magadnak, ne azt, amit még szülinapodra kaptál, mert az nekem nem tetszik.- mondta Olivia.
-Oké....
-Légyszíves, menj fel
Nellie szobájába, beszélj neki erről az esküvőről!- mondta
Steve a lányának.
-Oké, máris.....- mondta
Abbie fáradtan, majd elindult.
-Nellie!- szólt
Abbie a lépcsőn, épp felfele rohanva.
-Mi van már megint?- kérdezte fentről Nellie.
-Beszélni szeretnék veled valamiről- válaszolt Abbie, már Nellie ajtaja előtt.
-Gyere be.
-Hű, még mindig megvan, amit a faladra festettem? Nem hittem volna.... Azt hittem, pár hét alatt tönkreteszed.
-Kedves.... Na mindegy.... Miről akartál beszélni?
-Az én apukám és a te anyukád össze fognak házasodni.
-Ez komoly?- kérdezte izgatottan, majd Abbie bólintott.- Akkor mi tesók leszünk?- kíváncsiskodott.

Martina Parker és Abbie Parker (a képen az aláírásuk van)

-Hááát, nem teljesen... Csak félig.
-Várjunk! És akkor még lesznek tesóink?
-Remélem, hogy nem......
-És mikor  lesz az esküvő?
-Augusztus 15-én.
-Akkor van a szülinapom!
-Tényleg?
-Aha!
#Eközben Steve és Olivia beszélgettek#
-Via, el kell mondanom valamit.- (Viának becézi Oliviát)
-Mondd csak, drágám!
-Még egy lányt meg kéne hívni az esküvőnkre.
-Kit?
-Abbie-nek van egy unokatestvére. Őt kéne.
-Hmm, hogy hívják?
-Martina Parker. Itt van róla egy kép. Hasonlítsd össze őket.
-Egy picit hasonlítanak. De csak egy kicsit!- hadarta el a mondatot Olivia.- És hogy lehet, hogy mindketten Parker-ek?
-Hát úgy, hogy van egy öcsém, aki szintén Parker, és neki van egy lánya, aki Martina Parker.
-Óóó, most már értem. Jól van, őt is meghívhatjuk.
-De lehet, hogy szólnom kéne Abbie-nek Martina létezéséről....
-Jól van, menj.

#Abbie szobájában#
-Abbie, szeretnék neked elmondani valamit.
-Mondd csak.
-De ne haragudj rám, mert csak most közlöm...
-Mondd már!
-Van egy unokatestvéred, akit Martinának hívnak.
-Ó, ezt már rég tudtam!
-Mi? Tudtad? Honnan?
-Hát, anya meg az öcséd felesége nagyon jó barátnők már régóta, és ünnepekkor össze szoktunk jönni, és Martinával tudunk egymásról már születésünk óta, hiszen egy nap születtünk. Ja, és Martináék Spanyolországban élnek. Tényleg, fel kéne köszöntenem.....
-Hű, te végig tudtál róla?
-Hát persze. És azt is tudom, hogy nagyon szeret énekelni. És persze tud is...
-Akkor jó. Nem lenne gond, ha őt is meghívnánk az esküvőre?
-Hogy? Gond??! Az szuper lenne!- örvendezett Abbie és átölelte apját.
-Most mennem kell.
-Menjél!
-Felhívom Martinát!- gondolta magában Abbie.
-Hola!- szólt bele a telefonba Martina (spanyolul). Ezt mondta: Halló!
-Hi! Estoy Abbie Parker!- köszönt bele a telefonba boldogan Abbie, a mosolygás kedvéért spanyolul. Ő ezt mondta: Szia! Abbie Parker vagyok!
-Abbie! Te vagy az?- szólt bele a telóba Martina most már angolul, hogy Abbie is biztos értse.
-Aha, én! Mi van veled?
-Hát, megvagyok. És te?
-Én is megvagyok. Képzeld! Apukámnál vagyok!
-Hogyhogy?
-Hát, mondjuk úgy, hogy megszöktem otthonról, de már anya is tudja...
-Aha....
-Boldog 17. szülinapot!....Utólag- mondták egyszerre az uncsitesók.- Köszi!- (szintén egyszerre.)
-Képzeld, apa talált magának egy szőke nőt és össze fognak házasodni...sajnos. Mindegy...... Szóval majd szeretnénk meghívni téged is. És persze a családodat is.
-De jó!..... Várj, és mi van anyukáddal?
-Apa szerint nem volt érvényes a házasságuk...... Meg hogy már amúgy se szeretik egymást...
-Úgy sajnállak....

Abbie ezt a ruhát kölcsönözte

-Á, nem kell...
-Bocsi, Abbie, de mennem kell. Hívtak.
-Nem baj, menj. Szia!
-Szia!- köszönt el Abbie-től és lerakta a telót.

Csengettek (közvetlenül a kastélyba). Zac volt az. Felment Abbie szobájába, majd bekopogott. (Abbie nem hallotta, hogy csengetett)
-Ki az?
-Én vagyok- mondta Zac, majd benyitott.
-Gyere beljebb.- mosolygott Abbie, majd Zac megcsókolta.
-Zavarok?
-Nem. - rázta a fejét Abbie - Az előbb beszéltem az uncsitesómmal, Martinával.
-Azzal, aki Spanyolországban él?
-Igen.- bólogatott.
-Csak én látom rosszul, vagy tényleg szomorú vagy?
-Apa össze fog házasodni ezzel a szőke szipirtyóval.
-Olivia?- kérdezte, majd Abbie bólintott.- Mi az ami most feldobna?

Ezt a ruhát kölcsönözték Nellie-nek

Ezt kölcsönözte Olivia

-Szerintem semmi. Bár mondjuk jobb lenne, ha jó kedvem lenne..... Keresgéljünk, hogy milyen ruhám legyen az esküvőn?
-Aha, ha akarod.
-De csak az interneten.
-Nekem mindegy...
Kiválasztották a ruhákat, majd kölcsönözték.

#Az esküvőn#
-Steve Parker, esküszöl-e, hogy az itt álló Olivia Yandell-t ...........................(bla-bla-bla)
-Esküszöm.
-Olivia Yandell, esküszöl-e, hogy az itt álló Steve Parker-t ...........................(bla-bla-bla)

Martináról készült pár jó kép az esküvőn

-Esküszöm!
-Akkor mától fogva házastársak vagytok!

-Ó! Olivia! Az én drága nővérkém! Örülök, hogy összeházasodtál egy pasassal! Sok boldogságot nektek!- szólalt meg Petra Yandell.
-Tényleg örülsz?- kérdezte Olivia.
-Hát persze!

Petra Yandell, Olivia húga (23 éves)

-Komolyan?
-Egy frászt!
-Héj.....
-Utállak! Szívből!- mondta (ez a szíve mélyéről jött...), majd odébb sétált.
-Petra! Szemét!

-Martina! Nagyon jól nézel ki!
-Te is, Abbie!- mosolyogtak, majd átölelték egymást.

-Nellie, te szereted anyádat?- kérdezte Petra kíváncsian.
-Mármint Mamit? Igen. Imádom!!
-Hogy lehet őt szeretni??
-Hát ügyesen! De amúgy elfelejtettél valamit....
-Mit? Még piszkálnom kéne Oliviát?
-Neeem!....... MA VAN A SZÜLINAPOM!
-Tényleg? Boldogat, törpe, csak aztán anyád el ne rontsa a napod!- röhögött Petra.

Amilia Parker, a lányok nagymamája

#A lagzin#
-Martina, Abbie!- szólt Steve anyja, Abbie nagymamája (ő kedves).
-Igen, nagyi?- jelent meg a két lány.
-Tudom, hogy nagyon szép hangotok van. Ti is énekelhetnétek!
-Ez jó ötlet!- szólalt meg Martina.
-Igen.- helyeselte Abbie.
-És mit énekeljünk?- kérdezte Abbie Martinától.
-Én tudok egy spanyol dalt, de tudom angolul is. Én írtam. Azt elénekelhetnénk ketten.
-Ez jó lenne! Oké. Várj! És utána elénekelnéd spanyolul is? Nagyon kíváncsi vagyok a spanyolra.
-Jó, de előtte angolul éneklünk ketten.
-Benne vagyok!
-Na, akkor menjetek, lányok!- szólalt meg újra a nagyi, amire a lányok elkezdtek mosolyogni.
-Az a címe a dalnak, hogy In My Own World (A saját világomban).- mondta Abbie-nek Martina.
-Ezt ismerem, már mutattad valamikor! ☺

-Akkor menjünk!- mondta Martina, majd elindultak. Felmentek a színpadra. Nem mondták meg, mi a nevük, csak elindították a zenét, majd elkezdtek énekelni. Mindenki felfigyelt arra, milyen szép hangjuk van együtt. Mikor vége lett a dalnak, megmondták, ki adta elő, meghajoltak, majd Abbie lejött a színpadról. Martina elkezdett énekelni spanyolul (En mi mundo).






A kövi részt 6 komi és 17 megtekintés után hozom! ☺